Janovics Jenő a kolozsvári színház neves igazgatójának, a magyar film első úttörőjének életútján átrobog a 20. századi történelem minden súlyos, humánus és antihumánus pillanata. Naplójegyzetei, valamint a fellelhető, fennmaradt dokumentumok arra ösztönözték a fiatal alkotócsapatot, hogy a kolozsvári társulattal közösen járjanak utána, hogy mit jelent ma az a tartás, ami Janovicsot nem hagyta eldőlni különböző diktatúrák és árulások viharában. Története nem nélkülözik sem a humort, sem a groteszk elemeket, életének végén mégis egy egyetemes, a rá mért időtől függetlenedni tudó, szinte biblikus karaktert látunk. Jó volna megfogni a kezét. Éppen ezért az előadás célja nem az emlék-, hanem a példaállítás, egy reális, újnak tűnő út a 21. század forgatagában.