Barkó György 1931. július 18-án született a Brassó megyei Pürkerecen. 1950-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, ugyanebben az évben sikeresen felvételizett Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, ahol 1954-ben végzett Kis Árpád és Salamon Sándor osztályában.

1954 és 1988 között a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tagja, Harag György előadásainak vezető színésze. 1989-ben áttelepült Magyarországra, és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek 1995-ben történt nyugdíjba vonulásáig volt tagja. 2000 novemberében a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagjává választotta. A kétezres években ismét fellépett a kolozsvári színpadon, Ferapont szerepében a Három nővérben (r. Tompa Gábor, 2009) és a Csillala mester (r. Keresztes Attila, 2009) gyermekelőadásban láthatta a közönség.

Eljátszott szerepeinek skálája rendkívül széles. A drámai alkotások karakterszerepeitől, a klasszikus és zenés vígjátékfigurákig egyéni színekkel dúsított, érzelmileg telített alakítások jellemezték színpadi jelenlétét.

Emlékezetes alakításai a Kolozsvári Állami Magyar Színházban:  Csavaró József (Páskándi Géza: Tornyot választok, r. Harag György, 1973), Herse (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, r. Harag György, 1975), De La Fontaine (Sütő András: Csillag a máglyán, r. Harag György, 1976), Bandi bácsi (Csiki László: Öreg ház, r. Harag György, 1978), Bubnov (Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely, r. Harag György, 1978), Peták (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, r. Harag György, 1980), Besszosz (Sütő András: A szúzai menyegző, r. Harag György, 1981), Iván a rettenetes, Bunsa Koreckij (Mihail Bulgakov: Iván a rettenetes, r. Tompa Gábor, 1982), Kőműves, volt halász (Lucian Blaga: Manole mester, r. Tompa Gábor, 1983), Színész, Sírásó (William Shakespeare: Hamlet, r. Tompa Gábor, 1987), Fügedes (Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, r. Tompa Gábor, 1987), Ferapont (Anton P. Csehov: Három nővér, r. Tompa Gábor, 2008).

Színházi szerepei mellett több filmben is szerepet kapott, többek között olyan jelentős alkotásokban játszott, mint például a Sátántangó (r. Tarr Béla, 1994), Ábel az országban (r. Mihályfy Sándor, 1994) vagy a Sorstalanság (r. Koltai Lajos, 2005).

Munkásságát a következő díjaíkkal ismerték el: a Román Színházi Fesztivál III. díja (1984); a Román Színházi Fesztivál – II. díja (1986), a Legjobb epizódszereplő díja (Kornis: Halleluja) – XI. Országos Színházi Fesztivál (Szolnok, 1992); a Legjobb epizódszereplő díja (Örkény: Tóték) – Országos Színházi Fesztivál (Debrecen, 1996).

Nyugalma legyen csendes!